Egyszer, még a terhességem alatt olvastam egy értekezést a neten arról, hogy réges régen, amikor egy kisbaba megszületett az ősemberbarlangban, még teljesen természetes módon élete első éveit az anyával szoros testközelségben élte le, és hogy ez mennyire tökéletesen kielégitette a szükségleteit. A mai babák pedig ugyanezekkel az ősbaba szükségletekkel születnek, vagyis ma is szeretnének olyan közel lenni az anyukájukhoz, amennyire csak lehet. Ez nekem nagyon tetszett, már akkor is igény szerinti, sokáig tartó szoptatásra és sok-sok dajkálásra készültem. Gondoltam ezzel majd kielégitem ezeket az ősbaba szükségleteket.
De én olyanokat is olvastam a babákról, hogy szabályosan 3 óránként esznek, sokat alszanak a kiságyukban, vagy a babakocsiban, már 3-4 hónaposan átalusszák az éjszaka nagy részét, stb, stb.
Aztán megszületett a kislányunk, akiről igen gyorsan kiderült, hogy ő az ősbabák ősbabája, és hogy abszolute köze nincsen a modert könyvekben emlitett civilizált babákhoz. Vagyis nem, nem aludt egyedül a kiságyában, csak anya, vagy apa karjaiban, sőt leginkább anyán feküdve. De nemcsak aludni akart igy, hanem tulajdonképpen az egész napot igy akarta tölteni. Aztán nem háromóránként akart szopizni, hanem sokkal-sokkal gyakrabban, és néha, főleg esténként olyan hosszú idieig, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Ekkor jutott eszembe az ősbabás cikk és az, hogy egy fontos részlet kimaradt belőle. Az, hogy ősbabának bizony ősanya is jár. Mert ezt másképp nem lehet csinálni, csak úgy, ha az ember átalakitja a fejében a dolgokat, a sok okos könyvben olvasottakat elfelejti, és megy a megérzései és babája jelzései után. Na, hát igy történt, hogy miután a harmadik héten már inhüvelygyulladásom volt a bal csuklómban, kellett találni valami jobb megoldást, ami nem más, mint egy jó kis hordozókendő. Internet, rendelés, s.o.s. szállitás, és hatalmas megkönnyebbülés. Onnantól kezdve a nap nagyrészét "összenőve"' töltöttük. Még sétálni is igy mentünk leginkább, mert hamarosan kiderült az is, hogy picurkánk még egy civilizált vonásnak hiján van, utálja a babakocsit is, az autósülést is. Egyikben sem hajlandó elaludni, mint más "normális" babák, hanem torkaszakadtából üvölt és vergődik szinte minden alkalommal. Ebben mára már van némi kis javulás, de még közel sem tökéletes a viszonya ezekhez az eszközökhöz.
Szóval az első hónapok igy teltek ősanya vitte ősbabát mindenhová magán egész nap, este felváltva ringatták ősapával, majd pedig együtt aludtak reggelig, és minden kezdődött elölről. Aztán ahogy telt az idő és ősbaba értelme kezdett nyiladozni, már egyre hosszabb időre le lehetett tenni a játszószőnyegre, ahonnan nagyon szeretett nézelődni, persze azért nem ártott, ha ősanya vagy ősapa a közelben volt.
Persze ezerszer végighallgattuk az okos sirámokat másoktól, hogy felszoktatjuk, elkényeztetjük, anyás lesz, stb. Számtalanszor kellett látnom a szomszéd öregasszonyok rosszalló tekintetét, amikor nyáron a 35 fokos hőségben magamra kötve vittem azt a szerencsétlen gyereket... De voltak jó tapasztalataim is. Gyakran megszólitottak más anyukák, nagymamák, hogy mi ez amiben a baba van, és hogy ez milyen jó, és hogy hol lehet ilyet venni. Hozzáteszem, hogy vidéken lakunk, bár nem túl kis városban, de itt sokkal kevésbé elterjedt a hordozókendő, mint ahogy azt én Budapesten tapasztaltam.
Ma kicsi lányunk majdnem 10 hónapos, és a hordozókendő még most is az etalon, de már közel sem használjuk annyit. Főleg akkor vesszük nagy hasznát, ha bevásárolni megyünk, vagy ha csak egy rövid sétára akarunk lemenni és esik az eső és nincs kedvünk a babakocsival bibelődni. Itthon már sosincs rá szükség.
És hogy felszoktattuk -e? Nos, babucink a mai napig sok testkontaktust igényel, ezt lehet, hogy más "civilizált" anyák felszoktatásnak neveznék. De szerintem, aki olyan kisbabára vágyik, aki egész nap elvan egyedül a kiságyában, az inkább ne vállalkozzon gyerekre.
