Brigit mostanában már minden érdekli, és természetesen ő maga akar mindent megvizsgálni. Kísérletezik dolgokkal, pakol, ahol csak lehet, és persze néha veszélybe sodorja magát. Mit és mennyit érdemes tiltani/engedni? Örökké nem mondhatom neki, hogy "nem, azt nem szabad". Egyenlőre természetesen nem is várhatom el tőle, hogy szót fogadjon, hiszen bár akarata már van, de önkontrollja, vagy talán inkább viselkedéskontrollja még éretlen. Mostani felállás szerint csak azt tiltjuk neki, ami veszélyes. Ha ilyesmit csinál, akkor határozottan megkapja, hogy "nem, ezt nem szabad", és egyidejűleg megpróbáljuk elterelni a figyelmét valami más érdekes dologgal. Az esetek nagyrészében beválik, persze azért előfordul dacolás is. Ilyenkor nincs mit tenni, meg kell várni a vihar végét, aztán szépen játszani tovább. Még szerencsére tart a türelmem, amihez az is hozzájárul, hogy nagyrészt gyerekbiztosság tettük a lakást. Tulajdonképpen nem sok olyan dolog van Brigi által elérhető helyen, amit nem szabad neki, így kevesebb tiltásra van szükség. Az anyukám néha mondogatja, hogy járókát kellene használnuk, mert akkor könnyebben el tudnám végezni a dolgomat. De nekem valahogy nagyon ellenszenves gyermeknevelési eszköz a járóka. Olyan mint egy humán ketrec. Mi a fenét tud egy gyerek abban csinálni, azon felül, hogy feláll és vágyakozva nézeget kifele belőle. Mivel tulajdonképpen a szoba minden pontján biztonságban van, és lakásunk elrendezése miatt még a konyhából is szemmel tudom tartani folyamatosan, nem hiszem, hogy szükségünk lenne a járókára. Eddig még soha nem hiányzott. Egyébként is Brigi mindig ott van, ahol én vagyok. Ha a fürdőszobában válogatom a szennyest a mosáshoz, akkor jön velem, ha éppen a konyhában teszek-veszek, akkor is ott van, pakol a szekrényből, vagy beültetem az etetőszékébe, ha valami veszélyes dolog van a tűzhelyen például. Közben énekelgetünk, beszélgetünk. Mostmár amúgy egy csomó mindenbe be lehet vonni. Például szoktunk együtt teregetni, porszivózni, stb. Persze igy minden sokkal lassabban halad, de hát végül is ráérünk. Nincs is más dolgunk, mint együtt lenni. A többi úgyis megoldódik valahogy.
Egyetlen hátránya ennek a nagy szabadságnak, hogy a nappalink néha teritve van játékokkal, és a süppedős szőnyegben olyan szuper jól meg tud bújni egy-egy épitőkocka természetesen sarkával felfelé, amibe aztán olyan jól bele lehet lépni, amikor az ember reggel botorkál a fürdőszoba felé. Bár van egy nagy kosár, ami arra szolgál, hogy a játékokat tárolja, de hát azt olyan jól ki lehet pakolni, visszapakolni viszont már nem olyan érdekes. 
